2015. június 25., csütörtök

27. Fejezet - 1289-es szoba.


- Ó Jézusom - nevettem fel, mire mindenki rám kapta a tekintetét. Kivéve az elől ülő menedzsereken.
- Mi olyan vicces? - rakta állát a vállamra Harry, majd amikor meglátta a képet elmosolyodott.
- Ő ki? - kérdezte.
- A testvérem Gracie. - mutattam meg a többieknek is. 
- Nagyon édes - vette ki a kezemből a mobilt Lou, hogy közelebbről is megvizsgálhassa - és ahogy látom az ízlésével sincs probléma - bólogatott elismerően, majd visszaadta a telefonom.

~*~ 

- Végre - huppantam le a hotelszoba ágyára.
- Én mondtam, hogy pihenj a repülőn baba - feküdt be mellém Harry és féltő tekintettel nézett rám.
- De hát én pihentem... - céloztam arra, hogy a kis játékunk után elaludtam.
- 15 perc. Pontosan 15 percet aludtál - ült fel, majd levette magáról a felsőjét és így már csak egy melegítő nadrágban feküdt mellettem.
- Na jó, én most felöltözök a próbához - pattantam fel - ami pontosan - pillantottam az órára - 2 óra múlva kezdődik. - nyögtem fel, majd előkutattam a földön pihenő bőröndömből egy futó toppot és egy hasonló nadrágot mint amilyen Harryn van. Besiettem a fürdőbe és olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, majd visszafutottam a szobába és bevágódtam Harry mellé. 
- Jó a gatyád - fogta meg az említett ruhadarabot, majd a lábamnál fogva magához húzott így teljesen összegabalyodtunk.
- Köszi - mondtam és megpusziltam az orrát, mire ő hapcizott egyet. - Ez cuki volt - nevettem fel és az éjjeliszekrényemen heverő telefonomért nyúltam.
- Haha - utánozta a nevetésem, majd amikor visszafeküdtem mellé fejét teljesen belefúrta a nyakhajlatomra, így nem látszódott ki.

Unatkoztam nem tudtam mit csináljak. Van még 1 óránk próbáig. Harry elaludt én pedig még mindig a telefonomat nyomkodom.
Éppen az összegabalyodott lábunkat néztem, amikor hirtelen jött ötlettől fogva lefényképeztem a lábunkat, majd felraktam Twitterre.
Hagy találgassanak csak az újságok. 
@selenagomez: előkészülés s próbáraaaa 

~*~

- Harry kész vagy már? - léptem újra be a hálóba.
 - Jövök már baba - kocogott elém, majd lenézett rám és megcsókolt. - Szeretlek - mondta és adott még egy puszit a számra.
 - Én is téged - viszonoztam gesztusát és egy jó nagy cuppanósat nyomtam ajkaira, mire ő csak jóízűen felnevetett, majd megfogta a kezem és maga után húzva indult le a próbaterembe.


- Selena, jók voltatok akkor veletek mára már végeztünk is! - mosolygott rám edzőm. 
Lebaktattam a színpadról az öltözőbe, hogy így van valamit, mert eléggé kifáradtam ez alatt a 2 óra alatt. 
A fiúk már a színpadon próbálnak, ahogy lejöttem ők már mentek is fel.
A zene hangosan bömbölt én pedig magamban énekeltem velük együtt. Amikor Harry része jött elmosolyodtam, ám furcsa volt, hogy a felénél abbahagyta.
Érdeklődve mentem vissza a színpadhoz úgy, hogy csak én lássam őket és ők engem ne.
De rossz ötlet volt. 
Harry a színpad végénél állt...Taylorral. Őszintén ez még nem is lenne akkora nagy baj, ha nem csókolóztak volna.
A szívem szakad meg. Megbíztam benne és ő az első adódó alkalommal amikor Taylor visszajött lesmárolta.
Láttam, ahogy Niall észrevesz, majd Haryy felé pillant utána vissza ijedt tekintettem rám. Aztán megindult felém. 
Gyorsan megfordultam és futásnak eredtem. Egyedül akartam lenni. Nem érdekeltek Harry idióta kifogásai, sem az, ahogy Niall megakarja védeni őt, vagy engem vigasztalni. Nem érdekelt semmi. 

Gyors léptekkel szaladtam le a recepcióhoz és kértem magamnak egy szobát a legfelső emeleten a legnagyobb terasszal, majd a lelkére kötöttem a nőnek, hogy a hol létemről egy szót ne merjen szólni. 
Miután rábólintott megkértem, hogy abból a szobából ahol Harry-vel voltunk hozzák ki a két bőröndömet és rakják át az új szobámba. 
Liftbe szálltam, majd megnyomtam a legnagyobb számú gombot, ami felvitt engem a legfelső emeletre.
Éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt és azt a fájdalmat amit talàn még soha! 
Ennyire még sosem bíztam meg emberben mint Harry-ben. De elcseszte és nem tudom, hogy ezek után hogyan tudnék neki hinni.
Miután a lift pittyent egyet ezzel jelezve, hogy megérkeztem, körbenéztem, hogy merre is menjek , majd jobbra fordulva megindultan a folyosó végén lévő kétszárnyas ajtóhoz.
Amikor beléptem a lélegzetem elállt. Hatalmas volt. Mint egy ház. Saját nagy konyhával és óriási nappalival. Üveg ajtó nyílt a nagy balkonra, ami már innen bentről is gyönyörűen nézett ki.
Besétáltam az első ajtón ami a szemem elé került és szembetaláltam magam a fürdővel. 
A kád üvegből volt és belefért volna legalább 3 ember. A mosdókagyló szintén üvegből volt.
Miután kibámészkodtam magam és gondolataim ismét visszaterelődtek Harry-re újra gombóc keletkezett a torkomban és egy óriási görcs a gyomromban. 
Levettem magamról a felsőm,(szerencsére volt alattam edzőtopp)  majd megkerestem a hálót. Amint megtaláltam nem foglalkozva a gyönyörű (és biztos puha) nagy ággyal siettem a telefonhoz és tárcsáztam a konyhát.
- Hallo? Itt a ---- Hotel konyhája miben segíthetek? - szólt bele egy férfi hang.
- Jó napot a 1289-es szobába szeretnék rendelni 2 üveg Jack Daniels-t és még jó sok csokit - adtam le a rendelésem - ó és miután felhozták ne várják meg míg átveszem! Kopogjanak nyugodtan én majd behozom magamnak! - mondtam neki gyorsan, majd miután megkaptam a 'rendben pár perc és ott is van' válaszom lecsaptam a kagylót és az erkély felé indultam. 
Mielőtt kiléptem volna a telefonom megcsörrent. Felkaptam az ágyról, hogy megnézzem ki hív, de amikor megláttam a 'Harry' nevet egyből eldobtam a kezemből a készüléket az ágyra és immáron már tényleg kiléptem a balkonra.
Imádom a teraszokat. Főleg azokat amik a legfelső emeleteken vannak. Olyan nyugodtak ezek a helyek és mindig gyönyörű a kilátás. Egyszerűen imádom.

Már pár perce üldögéltem odakint, amikor kopogtak ez pedig azt jelentette, hogy megérkezett a rendelésem.
Kinéztem a kukucskálón, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem-e valami hívatlan vendég jött-e. De szerencsére nem. Csak a rendelésem volt az. 
Kimentem érte és behoztam, majd visszasétáltam egy pár csokival és egy üveg Daniels-el a balkonra. 
Így élveztem tovább a pillanatot nem törődve azzal aki összetörte a szívem.

~*~

Sírni akartam de nem engedhettem meg magamnak. Nem mutathatom mennyire gyenge vagyok!
- Selena! - szólalt meg valami mögülem.
Hátrapillantottam és őrangyalom ideges pillantásával találtam szembe magam.
- Szia - kérdeztem rekedtes hangon.
- Már megint kezded? Jól tudod, hogy az ivászat NEM old meg semmit! - lépett mellém, majd kikapta a kezemből a poharat.
- Nem fogom leinni magam a sárgaföldig nyugodj meg. Ma még koncert van! - vettem vissza a poharat és belekortyoltam.

*Harry szemszöge*

- Taylor te mit keresel itt? - kérdeztem rémülten az előttem álló lánytól.
- Neked is szia - mosolygott gúnyosan - beszélhetnénk? - kérdezte, majd fejével a színpad vége felé biccentett. 
- Öhm.. - vakartam meg kellemetlenül az állam - persze.. - mentem végül bele vonakodva.
Taylort követve mentünk távol a többiektől, hogy megtudhassam miért is jött. 
- Szóval? - tártam szét a karom, mire ő egy pillanatra átpillantott a vállam fölött és a karjaimba omlott, majd...megcsókolt!
Alig tudtam leszedni magamról, tapadt mint egy pióca. 
- Taylor! - kiáltottam el magam idegesen, amikor végre sikerült leszednem magamról ezt a banyát. - Nekem barátnőm van! Akit ráadásul az életemnél is jobban szeretek! - kiáltottam és biztos vagyok benne, hogy a fejem már piros colt az idegességtől.
- Ohó, csak nem a kis Selenára gondolsz? - nevetett fel gúnyosan, mire én felvont szemöldökkel néztem rá.
- Egy rossz szór se merj róla szólni! - szűrtem ki a fogaim között a szavakat. Az ideg széttépett belülről és az még tett rá egy lapáttal, hogy rossz előérzetem volt.
- Ó. Isten ments, hogy én róla egy rossz szót is mondjak. Vagy akár rólad. Azt majd megteszi ő helyettem - nevetett fel gúnyosan, majd intett egyet és elviharzott. 
- Ezt hogy érted? - kiáltottam utána idegesen, majd megfordultam és szembetaláltam magam három kíváncsi szempárral. A negyedik eltűnt. Ez csak egy dolgot jelenthet. Ó istenem kérlek ne..
- Ugye látta?- kérdeztem félve.
- Niall már utána ment - bökött a fejével Lou a színpadlejáró felé.
Lépteimet a lépcső felé vettem, ahol szembetaláltam magam két vörösen izzó szempárral.
- Ez még is mi a jó isten volt Harry? - kérdezte idegesen Jenn.
- Nyugodj meg menni fog a fellépés. Elég volt mára a próba.
- Nem az engem most nem érdekel! - kiáltotta - mi a franc volt ez a csók? Selena látta! Meg ne tudjam, hogy valamit csinál magával miattad, mert esküszöm, hogy kinyírlak! - fenyegetett meg. Soha nem láttam őt még ilyennek. És ez nagyon is félelmetes volt, de most nem volt időm ezzel foglalkozni. Megkellet találnom Selenát.
- Niall! - kiáltottam el magam, amikor észrevettem felém szaladó haverom.
- Harry, ez mi a jó büdös franc volt? - kérdezte mérgesen.
- Ahj ne kezd már te is! Ő csókolt meg! Én nem akartam! Próbáltam megszabadulni tőle, de tapadt mint egy pióca! - mondtam idegesen, majd amikor elhagyta a pióca szó a számat kirázott a hideg. 
- Na jó. Mindegy. - legyintett -  Ha én lennék Sel, akkor hova mennék... - kezdett el körbe körbe járkálni és közben gondolkozni.
Hova...

- Ez gyönyörű! - állt Sel a korlátnál és onnan csodálta London esti fényeit.
- De nálad nem szebb. - karoltam át hátulról, majd az arcomat a nyakhajlatába bújtattam el.
- Ellenék itt egész este. De sajnos a díjátadó after party-jának lassan vége és vissza kell repülnünk - sóhajtott.
- Egyszer veszek neked egy házat és akkora terasz lesz rajta, hogy belátod egész Los Angelest! - suttogtam a fülébe, mire ő felkuncogott megfordult karjaim között és megcsókolt.

- Hát persze! Tudom hol van! - kiáltottam fel, visszaemlékezésem után. - gyerünk a recepcióhoz! - indultam meg a lépcső felé, ugyan is a lift most nekünk túl lassú lett volna.
- Elnézést! - csúsztunk be lihegve a pult elé.
- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte tőlem a pult mögött álló nő.
- Mi annak a szobának a száma, ami legfelül található és a legnagyobb terasza van? - kérdeztem és közben a kezemmel doboltam.
- Sajnálom Mr. Styles, de én ezt nem adhatom ki. - mondta szomorúan.
- Figyeljen. Nekem az a szobaszám most kurvára kell! Ha nem adja meg, akkor megnézhetem én is magamnak de akkor annak nem lesz jó vége! - emeltem fel a hangom, mire Niall a vállamra tette a kezét ezzel nyugtatva engem.
- 1289- es szoba. - mondta ki gyorsan, mi pedig már indultunk is a megadott lakosztályt megkeresni.
Miután felértünk, nem volt nehéz megtalálni, ugyanis csak ennek a lakosztálynak az ajtója volt kétszárnyas. 
A folyosó végén lévő fadarabhoz szaladtunk, majd vekopogtunk rajta.
Az ajtó nyílt én pedig szembetaláltam magam két kisírt, ám még így is gyönyörű szempárral. 
De ez most nem tudta elterelni a figyelmem arról, hogy ez a két gyönyörű szempár miattam szenved.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése