- Igen! Én nem csókolt vissza esküszöm! Szeretlek Selena! - nézett a szemembe kétségbeesetten, nekem pedig megesett rajta a szívem. Nem tudom miért, de hittem neki.
- Hiszek neked Harry - mondtam ki halkan, majd a körmömet kezdtem el piszkálni.
- Tényleg? - csillantak fel a szemei.
- Uhum - bólogattam, majd felemeltem a fejem, ő pedig egyből letámadott és egy édes felejthetetlen hosszú csókot hagyott az ajkaimon.
- Szeretlek baba - mondta ismét a 'becenevemen' szólítva.
- Bevallom őszintén furcsa volt, hogy Selenának szólítottál - nevettem fel, majd a fejemet a mellkasára döntöttem és a szememet becsukva pihentettem.
- Én pedig bevallom őszintén rossz volt, hogy nem voltál minden percben mellettem. - morgott, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Most már itt vagyok - kulcsoltam össze ujjainkat.
- Soha többé nem engedlek el, még ilyen idióta baromságok miatt sem. Ez a nap maga volt a kínzás számomra - dünnyögte az orra alatt.
- Hidd el nekem is - suttogtam és szépen lassan álomba szenderültem.
~*~
Reggel arra keltem, hogy Harry próbál kimászni alólam, majd amikor ezt sikeresen végrehajtotta leesik valami a földre ő pedig halkan elkezd szitkozódni,
- Mi esett le? - kérdeztem csukott szemmel. Ó elaludtunk a kanapén.
- Belerúgtam ebbe a kis szarba - mutatott a komódra - egyébként csak egy újság. - legyintett - Ne haragudj nem akartalak felébreszteni - bicegett vissza hozz, majd egy reggeli csókot lehet az ajkaimra.
- Hagy nézzem a lábad - ültem fel a kanapén. Harry bólintott egyet, majd leült mellém a lábát pedig felrakta az ölembe.
- Ahjaj. Ez nagyon csúnyán be van dagadva. - simítottam meg az érzékeny területet - Hogy a francba sikerült neked ezt így beütnöd? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem tudom.. Félálomba voltam még.. - nyöszörgött.
- Ezzel kórházba kell menni Harry - néztem rá olyan komolyan amilyen komolyan csak tudtam.
- Akkor majd reggeli után elmegyünk.. - vette le a lábát az ölemből, majd megfordult és ő helyezte oda a fejét.
- Csakis én lehetek ilyen balfasz - mondta fájdalmasan.
- Hát ez sajnos igaz - mondtam és közben a haját birizgálva az arcát tanulmányoztam.
- Köszi, az ember ilyenkor valami bátorító esetleg bíztató mondatokat vár - nevetett fel.
- Bátorítsalak? Nem vagy elég bátor? - vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
- De én nagyon bátor vagyok, csak úgy mondtam..
- Ez alól már nem húzod ki magad - nevettem fel, majd lehajoltam hozzá és hosszan megcsókoltam.
~*~
- Nagyon béna vagy, ugye tudod haver? - nézett az üléseken végigfekvő Harry-n Lou.
- Figyelj, ehhez most nincs kedvem - fordult be, így belefúrta a hasam a az arcát.
- Mintha egy kisgyereket látnék komolyan mondom - pillantott hátra a visszapillantóból a kormánynál ülő Niall.
Harry erre nem válaszolt semmit, csak fújtatott egyet, ami engem nevetésre késztetett, ugyanis csikis vagyok.
- Csikis vagy? - nyitja fel vigyorogva az egyik szemét.
- Igen, de ha megmersz csikizni, lelöklek - fenyegettem meg, mire ő csak felhúzta a pólóm és nyomott egy puszit a hasamra.
- Cukik vagytok. - mosolygott Lou minket nézve és a hátát szinte kitörve fordult meg az ülésben.
Én csak visszamosolyogtam Harry pedig átölelte a derekam a fejét pedig ismét elbújtatta a hasamba. Illetve a pólómba.
- Mikor érünk már oda? - szegeztem a kérdést az útra koncentráló Niall-nek.
- Max 3 perc - vonta meg a vállát.
- Harry ülj fel kérlek, nehéz lesz kiszállni - fogtam meg a fejét, majd magam felé fordítottam.
Hazz eleget téve a kérdésemnek, felült a lábát pedig óvatosan lerakta a földre, majd miután nyugodtan ült, a kezemnél fogva közelebb rántott magához.
- Szeretlek - suttogta a fülembe, majd adott egy puszit az említett testrészemre.
- Áá te hülye, most zúg a fülem - dörzsöltem meg, de sajnos nem segített.
- Akkor is szeretlek - mosolygott rám.
Nem válaszoltam neki semmit, csak próbáltam azt a sípoló hangot valahogy kiiktatni a fülemből.
Kevesebb sikerrel.
- Mr.Styles az ön bokája eléggé ki van ficamodva. - vizsgálta az orvos az említett területet. - Már is megigazítjuk a. Csontokat, aztán kap egy merevítőt, majd megvár itt én pedig hozok önnek egy mankót - magyarázta el, hogy mi hogyan fog történni.
Harry összeszorított szájjal bólintott, majd még erősebben fogta a kezem, ugyanis most jött a 'csonthelyre rakása'.
- ÁÁÁÁ - ordított fel Harry, miután reccsent egy óriásit a bokája.
- Ez még nekem is fájt - súgta a fülembe Lou szörnyülködve.
Niall nem jött el velünk, mert állítása szerint, ő nem bírja az ilyeneket, meg éhes.
Mind a kettő hihető volt, de a második valamiért jobban.
- Rendben, ezzel kenjék be többször naponta - adta a kezembe - és most pedig hozom a mankót. - indult el az ajtó felé, majd visszafordult -Milyen színűt szeretne? - kérdezte mosolyogva.
- Nekem mindegy, csak had menjek már - nyögött fel Harry, mire az orvossal mind a hárman egyszerre felnevettünk, ő pedig kiment a mankóért.
~*~
- Drága Harry, hát mi történt? - viccelődött Jenn, amint meglátta a mankós srácot.
- Kibicsaklott - mondta a tényeket, majd az ajtó felé pillantott, mert belépett rajta.. Egy lány.
Harry-re pillantottam, akinek az arca teljesen le volt fagyva.
- Harry, ő ki? - vontam fel a szemöldököm, majd a szőke hajú lány felé mutattam.
- Senki, ki lenne? - nézett rám, de nem a szemembe.
Amikor beszélünk, mindig a szemembe néz.
Nekem valami itt nem stimmel..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése